Becsületes nevem Szili László, de mára ez Szityó-ra rövidült az egyszerűség kedvéért. Valamikor a 70-es évek derekán születtem egy vacogós október 22-ei napon Pécsett. Egy igen tartalmas, és felhőtlen gyermekkort követően (amiből természetesen nem maradtak ki azok, a mai napig mély nyomot hagyó „apróbb bosszúságok” mint pl.: maga a járás elsajátítása, vagy életem első tökfőzelékének legyűrése) hirtelen kamasz lettem.

Ekkor történt, hogy egy szép tavaszi napon megálltam egy hangszerbolt kirakatánál útban a suli felé, és komoly elhatározásra jutottam: ZENÉSZ LESZEK! Mit zenész, ROCKSZTÁR!! A szó jobbik értelmében. És ezt csak erősítette, hogy egy mega véletlen folytán lehetőségem volt a Gins’n’Roses budapesti koncertjén „road”-oskodni, és ott állhattam a nagyok színpadára. DE miután beléptem a boltba, elég hamar rá kellett jönnöm, hogy bizony nem lesz egy könnyű menet.. Mivel a szóló gitárhoz marha sok kütyü kell, hogy jól szóljon, már itt eldőlt, hogy basszus gitárral kell majd meghódítanom a világot. Ezután jött a tanulás, amiben nagyon sokat köszönhetek Kási-nak, aki Pécsett fogalomnak számít, és mindenkit tanított már, aki valaha gitárt vett a kezébe.

Mindenféle kezdetleges próbálkozásaimat követően 1991 május 12-én megalakult a méltán nagysikerű STALLION együttes. Igazából a legjobb az volt, hogy végre összejött 4 olyan ember, aki szintén rocksztár szeretne lenni, és ezért hajlandó mindent megtenni. Elhatároztuk, hogy Glam Rock-ot fogunk játszani. Vadul nekiláttunk az IMAGE formálásnak, és tupíroztuk. Eközben szép lassan leérettségiztem, és elszegődtem műtős segédnek a pécsi 400 ágyas klinikára. A felvételi követelmény az volt, hogy az addigra már tetemes hosszúságúra megnőtt hajamat, be tudom-e gyűrögetni a műtős sapka alá. Két gyönyörű évet húztam itt le.

A zenekar közbe szépen alakult, elkezdtünk koncertezni. Rögtön szembesültünk a szakma buktatóival. A „fizess, hogy játszhass”, és a „nem-e lehetne-e, hogy valahogy előttetek felléphessünk”, mondatok nap, mint nap elhangzottak. De azért szép lassan elkezdtek jönni a sikerek is. Tehetség kutatókat nyertünk, tévében szerepeltünk, újság cikkek jelentek meg rólunk. És mivel tök egyedül képviseltük az országban a Glam Rock stílust, elég hamar hírünk ment, így kiadtuk az első demónkat. Ez azóta is etalonnak számít a magam nemében.

Ezekben, az időkben (1993-1994) viszonylag sokat koncerteztünk, többek között a Hearty Laugh zenekarral is sok helyen, és innen alakult ki a barátságunk ZZ-vel, aki a Hearty aszlopos tagja volt. De voltunk a Sing Sing, a Sex Action, Aurora, és a Pokolgép előzenekara is. Már az Image-ünk is kezdett egész jól kiforrni. Szóval már minden összeállt, amikor a dobosunkat elcsábította Feró a beatricébe. Szóval, kampec. Évekig keresgettük a megfelelő embert, de már soha nem volt az igazi

Egy hirtelen ötlettől vezérelve felköltöztem Pestre, mert ha valamit el akarsz érni, költözz fel. Ez idő arra volt, jó, hogy bár zenekart nem találtam, de rengeteg olyan zenész barátra tettem szert, akiknek a nagy része mai napig tartó nagyon jó barátság lett. Aztán egyszer csak behívtak katonának, ami hála istennek elég rövidre sikerült. Viszont a séró leugrott. Kemény egy hónapos hazavédés után ismét jött a Nagybetűs Élet. Visszaköltöztem Pécsre, és az egykori Stallion romjait próbálgattam más irányzatból megközelítve ismét talpra állítani.

Abban az időben ismerkedtem meg Zalánnal, és Gróf Pistivel, aki mai napig egyik legjobb haverom. Az új zenekart Idolls névre kereszteltük, mivel elég jól kifejezte a Glam Rock és az ipari rock feelinget. Összejött egy lemeznyi anyag, amit saját kiadásban meg is jelentettünk. Rengeteget játszhattunk Pesten az E-Clubban, a Riff-Röff Clubban, Wigwamban stb. 1996 nyarán megcsörrent a telefon és a vonal másik végén Barbaró Attila, a Junkies gitárosa volt, és elkezdte ecsetelni, hogy Riki úgy döntött, hogy hazaruccan Amcsiba, pont az ő szigetes koncertjük napján, és hát arra gondoltak, hogy majd én tudnám helyettesíteni. Akkor zenéltem először 7000 ember előtt, mint egy igazi ROCKSZTÁR. Nagyon jó visszagondolni rá. Sziget után feloszlott az Idolls.

Ezután kedvesemmel Pestre költöztünk. De itt csak teltek az évek. Na és ekkor jött a képbe régi barát, ZZ, aki szintén nagy tudora a zenei progiknak. Nagyon sokat segített mint haver, mint seftware témákban. Szinte napi kapcsolatba kerültünk, és régi barátságunk megújult. Abban az időben alakult meg a zenekar, akkor még nélkülem, bár az első koncerten már részt vettem, mint lelkes néző. Aztán egy évvel később, egy kilónyi CD csere alkalmával, ZZ megkérdezett, hogy van-e kedvem velük zenélni? Mivel láttam és hallottam őket játszani, és tetszett a stílus, amit csináltak, mert meggyőző volt, és hát ZZ-t és Lalit régóta ismerem, és zenekarom se volt, igent mondtam. Azonnal ezerrel belevettük magunkat a munkába. Hát most itt tartunk, nagyon örülök, hogy megint egy nagy „négyesben” lehetek ahol jó fejek az emberek, és van koncepciójuk