1976-ban születtem Kaposváron, ahol 7 éves koromig rettentő nagy élményeket szereztem az iskola és a házunk között megtehető 200 méteren... Budapestre költöztünk a családdal, Kőbánya, Star Wars őrület, totálisan nevelhetetlen a mocskos szájú gyerek lettem, akkor még imádtam a video játékokat és a nyáron kergettem a halakat a Balatonon. hamarosan újabb költözés a belvárosba, ott fejeztem be az általánost, sikerrel. Ekkoriban kezdtem otthon fakanállal püfölni ágyat, párnát, bútorokat, ezt látva kedves bátyám aki mindig szívén viselte a sorsomat, letépett egy telefonszámot egy dobtanár hirdetésről. A kezembe nyomta, én pedig 2 hét múlva már a nagy tanár Nagy Zolinál találtam magam Újpalotán. Ő az aki most a remek Big Stick dobverőket gyártja és ő okított engem a dobolás alapjaira, kéztechnika, kották, oktató videók, imádtam csinálni. Nem úgy mint ezzel párhuzamosan a középiskolát, amit annyira utáltam, hogy még mostanában is néha rosszakat álmodom tőle.

Első zenekaromat a bátyámmal csináltuk szilárd thrash metal, iskolás színvonalon. De legalább megadott, hogy játszhattam 16 évesen a legendás Fekete Yukban szerény számú közönség előtt. A következő bandám a Tears volt, amiben a legjobb cimboráimmal zenélhettem, vettünk fel demót, sokat játszottunk az országban, küzdöttünk, aztán feladtuk... Ebben az időben ismertem meg a világ legjobb zenekarát a KISS-t, mindenkinek szívből ajánlom, hogy ássa bele magát munkásságukba, fantasztikus! :)

A következő állomás Pécs, az IDOLLZ zenekar, industrial glamrock, itt már Szityó barátommal alkottuk a ritmusszekciót, volt egy tonna próba, alkoholgőzös bulik, csináltunk lemezt, pát koncertet, aztán ezt a kiváló bandát is felőrölte a magyar valóság. Az IDOLLZ feloszlása jó pár évre elvette a kedvemet a zenekarosditól, de Szityóval azóta is a legjobb barátok maradtunk. 1998-2003-ig összesen kétszer vettem dobverőt a kezembe, muszáj volt valami pénz után néznem, mert szó szerint kilógott a tomporom egyetlen nadrágomból...Elvégeztem egy-két tanfolyamot, kiadványszerkesztő-grafikus és egy szinkronszínész képzőt is, ennek köszönhetően egy kereskedelmi Tv-nél is dolgoztam pár évig. Tanulságos volt.

2003-ban aztán játszottunk újra a Tears-el, ez meghozta a kedvem a zenéléshez. Különböző projektek után 2006 végén kerültem a ROXX69-be (ezt a történetet már elég sokan ismerik), majd most a LOVEGUN-ba, ami egy újabb fontos pontja lesz az életemnek, ha mindenki úgy akarja, főleg miután nagyon jó barátok vagyunk régóta a srácokkal...